4. Valóban nincs osztályzás és buktatás? Mi motiválja akkor a gyerekeket?

A Waldorf-pedagógia egyik alapelve, hogy mindenkit egyénileg, a saját képességeihez mérten értékel. Az a fontos, hogy mindenki a saját képességeinek megfelelően, saját magához képest fejlődjön. Ezt egy osztályzatokkal meghatározott és behatárolt, abszolút skálán lehetetlen megtenni. Ezért a Waldorf-iskolákban – általában a 10. osztállyal bezárólag – valóban nincs osztályzás. Helyette valódi szöveges értékelést írunk, amelyben részletesen kitérünk a diákok személyiségének fejlődésére és tanulmányi haladására is. Ebben nem az elért tudás foka, hanem a fejlődés nagysága az elsődleges.

Ha a gyermek érzi az egyéni figyelmet, a tananyagot feléje élményszerűen, a világhoz kapcsoltan közvetítjük, valamint jó értelemben vett tekintélyként tud felnézni a tanítóira, akkor elsősorban belső motiváció által fog tanulni. Egyszerűen azt éli meg, hogy a világ nagyon érdekes és ezért érdemes azt minél jobban megismerni. Megszületik benne az egészséges érdeklődés a világ iránt, és a fejlődés alapja nem a teljesítménykényszer, hanem a világ megismerésére irányuló belső hajtóerő lesz.

Ezzel együtt – elsősorban az 5. osztálytól kezdve – időnként tudáspróbákat és dolgozatokat is íratunk a tanulókkal, amelyeket általában százalékosan értékelünk. Osztályozás – alapvetően a továbbtanulás miatti pontszámítás miatt – a 11. osztálytól van. Az egyéni képességeinek megfelelő minimumot természetesen minden diáknak teljesítenie kell. Akinek adott tantárgyból az éves munkáját a saját hanyagsága miatt nem tudjuk elfogadni, annak a mi iskolánkban is javító vizsgát kell tennie. Amennyiben ez is sikertelen, akkor azt a diákot eltanácsoljuk az iskolából.

Vélemény, hozzászólás?