5. A Waldorf-pedagógia nemcsak hitegetés, mely túl szépnek mutatja a világot? Megbirkóznak a diákok a hideg valósággal, amely a nagybetűs életben fogadja őket?

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy igen, megbirkóznak. Angliában és Németországban, ahol 80-100 éve működnek Waldorf-iskolák, a végzett Waldorf-diákok sikeresek a továbbtanulásban, és a legkülönbözőbb szakmákban helyezkednek el. A legátfogóbb ilyen irányú vizsgálat egyébként Németországban készült, ahol 1919 óta működnek Waldorf-iskolák. Itt 2007-ben két társadalomkutató, Dirk Randoll és Heiner Barz vizsgálta meg ebből a szempontból a korábbi ötven évet. A két professzor három korosztály több mint ezer végzős diákját kérdezte meg írásban, két tucat mélyinterjút és hat csoportinterjút készített. Az eredményeket egy csaknem 400 oldalas átfogó tanulmányban tették közzé (Heiner Barz – Dirk Randoll 2007. Absolventen von Waldorfschulen. VS Verlag, Wiesbaden; bővebb tájékoztató német nyelven itt.)

Randoll és Barz megállapították, hogy az egykori Waldorf-tanulók közül átlagon felül sok lett a tanár, de a mérnök, az orvos és a gyógyszerész is. A tévhitekkel vagy elképzelésekkel ellentétben művész a diákoknak „csak” 5%-a lett, ami mindazonáltal még mindig ötszöröse az átlagnak. A Waldorf-diákok 2,4%-a szentelte magát felnőttként is valamiféle Waldorf-pedagógiához köthető foglalkozásnak (pl. euritmista, Waldorf-pedagógus). A nevelés-tanítás minőségének megítélésével kapcsolatban a többség pozitívan értékelte, hogy az iskola kreativitással, öntudatossággal, társadalmi kompetenciákkal és a konfliktusok kezelésének képességével bocsátotta őket útnak. Dicsérték a különböző vallási irányzatokkal és a spiritualitással szemben tanúsított nyitottságot. Másfelől viszont sokan megemlítették, hogy a természettudományokban többet tanultak volna, ha magasabbak lettek volna a követelmények. Összességében az körvonalazódott, hogy a legtöbben nagyon jól eligazodnak és megtalálják a helyüket a világban. Beszédes adat, hogy minden második megkérdezett gyermekeit Waldorf-iskolába járatta. A felmérés szerint a Waldorf-tanulók átlagon felüli műveltségű családokból érkeznek. Az iskolaválasztásnál a szülők többnyire pedagógiai okokat említenek, illetve az állami iskolai oktatással szembeni elégedetlenségüket nevezik meg

Ezeken túl az is elmondható, hogy a felsőoktatási intézmények többsége és egyre több munkáltató is kifejezetten nagyra becsüli a waldorfos diákokat. Ennek oka az, hogy egy olyan intézményben, ahol a kisgyermekkortól kezdve nem csak az intellektuális nevelésen van a hangsúly, kifejlődnek az olyan kulcsfontosságú képességek is, mint pl. a csoportmunkára való készség, a kreativitás, a folyamatokban való gyakorlati gondolkodás képessége, a magas fokú érzelmi intelligencia, a szociális érzékenység és az önálló, objektív ítéletalkotás és döntésképesség. Ezek a képességek egyértelműen pozitívan befolyásolják az életben való helytállás és az életben adódó problémák megoldásának sikerességét.

Magyarországon a rendszerváltással egyidejűleg, 1989-től éledt újjá a Waldorf-mozgalom. A németországihoz hasonló átfogó tanulmány itthon még nem készült, de a nagyobb múltú iskolákból érkező visszajelzések általában azt emelik ki, hogy a végzett diákok nagy általánosságban a képességeiknek és az érdeklődésüknek megfelelően felvételt nyernek azokba az intézményekbe, ahol továbbtanulni szeretnének, és ha ez nem sikerül elsőre, akkor megvan bennük a kitartás az újbóli próbálkozáshoz. A Fehérlófia Waldorf Iskola 2016 óta bocsát ki érettségizett diákokat, akikről ugyanez mondható el.

Figyelmükbe ajánljuk még a Waldorf Sarasota által megosztott angol nyelvű összeállítást is a híres külföldi volt Waldorf-diákokról: Waldorf-alumni.

Vélemény, hozzászólás?