Antropozófia, mint szellemi alap

A Waldorf-iskolák legalapvetőbb sajátossága, hogy működésük alapját egy meghatározott, egyetemes ember- és világszemlélet jelenti. Ez az antropozófia („emberi bölcsesség”), amely a mai, modern emberben egyre égetőbben felmerülő kérdésekre – „Ki vagyok én?”, „Honnan jöttem és hová tartok?”, „Mi az életem értelme?” – keresi a választ. Az antropozófia szerint a világ egy földi és égi egység, és minden ember testvér. A világ fejlődését előrevivő erő a szeretet. A világ és benne az emberi élet minősége annak a függvénye, hogy az emberek mennyi szeretetet sugároznak ki magukból a világba. A feltétel nélküli szeretetre való képesség csírája pedig ott szunnyad minden egyes emberi lényben.

A Waldorf-iskolák szervezeti felépítése, működési rendje és pedagógiája egyaránt az antropozófia szellemi impulzusából táplálkozik. Az iskola sikeressége viszont azon múlik, hogy az iskola szereplői – tanárok, szülők, fenntartó – milyen mértékben képesek ezeket a szellemi impulzusokat befogadni és tudatosan a nevelés, az iskolaszervezés és a közösségépítés területén a napi gyakorlatba átültetni.