Betakarítás és Szent Mihály-ünnep

Szülői beszámoló

Az óvodai élet elmúlt heteiben a betakarítás, a bőség, a megérkezés, befelé fordulás élményét szívhatták magukba gyermekeink. Egyik kirándulós pénteken kis kosaraikba gesztenyét szedtek, következő csütörtökön szőlőt préseltek, mustot kóstolgattak. Közben az évszakasztal körül gyűltek a nyár érlelte őszi kincsek, a zöldségekkel, gyümölcsökkel, befőttel és lekvárral megrakott kosarak, amiket otthonról hoztak a gyerekek. Az évnyitóra gyűjtögetett búzát most kicsépelték, megőrölték, a szent Mihály-napi ünnepen pedig finom kalácsot sütöttek belőle. A kicsépelt magból persze mindannyian haza is vittek egy kicsi zsákocskával, hogy tavasszal majd elültethessék a magokat, és az élet körforgása indulhasson elölről.

Mi szülők közben a szombatot, a közös, családi programot vártuk, a sárkányeregetést. Egy részünk a sárkányok elkészítésében jeleskedett, mások süteményt sütöttek, zsíroskenyérnek -valót csomagoltak. Gondolkoztunk, mit adjunk a gyerekre, kelleni fog-e a kiskabát, vagy elég lesz a pulcsi? Izgultunk felébred-e időben a délutáni alvásból, vagy ébreszteni kell? Esetleg elkésünk? … Odaértünk.

A mi autónkban az első kérdés, mikor ráfordultunk a kálváriadomb előtti rétre: „Ugye felülhetünk a körhintáraaaaa?” Tessék? Milyen körhinta? Persze láttuk és hallottuk is azonnal, miről van szó, hiszen két ringlispíl és egy céllövölde között kellett áthajtani, hogy leparkolhassunk. Közben pedig jó hangosan szóltak a 90-es évek diszkóslágerei. Mikor kiszálltunk, a gyerekeinket már nem érdekelte a körhinta, hiszen a csoport nagyobbik része már ott gyülekezett, néhányan már a sárkányaikat próbálgatták. Egy szülőtársunk gyorsan meg is nyugtatott minket, hogy bár tavaly is itt volt a búcsú, és akkor ők is megijedtek, de mi csak ne féljünk, mire a dombtetőre érünk, már semmit nem fogunk hallani a lenti eseményekből. És tényleg. Nem tudom, hogy nem hallatszott fel, vagy csak hozzánk nem ért már el a lenti „ünneplés”, de a dombtetőm már a játszóházból megismert „waldorfos ünnepi hangulat” volt csak jelen. Játék, vidám gyerekzsivaj, éhes lurkók, finom ételek, énekek, kézfogás, együttlét, bensőség. Hálásak vagyunk szent Mihály!

Szent Mihály-időszak az óvodában

A szívem felébredt.
A Nap világosabb lett.
Köszöntünk hát tégedet,
Szent Mihály, te Győzelem.

Az új Napnak adj erőt!
Erősítsd a jót a Földben!
Erősítsd a jót a Földben!
Szent Mihály, te Győzelem!

Amikor visszajöttünk az óvodába a sárkányröptetős hétvége után, az évszakasztalon színes falevelek közöt egy szép kis famérleg bal serpenyőjét egy nagy fekete kő húzta le az asztalig. Magasban lengő jobb serpenyője üresen állt. Alatta kicsi fatál, körötte szúrós gesztenye és más termések. Mindennap játszottunk a termésekkel egy kicsit, főleg a szúrós gesztenyével és a gesztenyefa csoda nagy levelével, mely mintha egy óriás tenyere lenne. A fatálkába szorgalmasan gyűjtögettük a szép fehér kövecskéket, hogy aki a legjobb tudott lenni aznap, betehesse a mérleg jobb serpenyőjébe.

Teltek-múltak a napok, sok eső is esett, de azért kimentünk az udvarra jó esőruhában akkor is. Máskor arany napsütés oszlatta el a reggeli ködöt, sütötte fel a zúzmarát. Arany falevélszőnyeg borította az udvart. Szép kis kertecskénkbe elvetettük a maradék búzamagot, közepébe egy kicsiny almamagocskát is.

Egy szép napon megmozdult a mérleg serpenyője! Akkortájt történt, hogy Szent Mihály kardja is megérkezett, hogy hírül adja az óvodásoknak, hamarosan eljön vitézségük napja. Készülődni kezdtek hát, karddal vívni, lovagolni, a jó lovat megpatkolni. A sárkány hol ködöt pipált, hol fagyos zúzmarát fútt reggelente a tájra, egy napon pedig ellopta Isten aranyalmafájáról a gyönyörű almákat. Eljött az ideje a bátorság próbájának! Szent Mihály összehívta kis vitézeit, akik mind egyenként vállalták a próbát. Tudták már valamennyien: a sok jótett együtt bármekkora sötétséget képes legyőzni, a sok kis fehér kövecske akkorra már felemelte a nagy fekete követ! A vitézek kis kardjaikat is elkészítették már. Megsütöttük a rétest, sodrott piros övvel fel is öveztük a vitézeket, és elindultunk a sárkány birodalma felé. Át a mocsáron, magas hegyormokon, meredek hegygerinceken, félelmetes szakadék fölött. Végül a legmagasabb hegy ormáról a mélybe ugorva, a sárkány sötét barlangjából minden kis vitéz visszaszerezte Isten gyönyörű almáját.

Örömükben víg lakomát csaptak, sok-sok rétest megtettek és fáradtan mentek a jól megérdemelt őszi pihenőre Szent Mihály legkisebb vitézei.

(Írta: Márti óvónéni)

Vélemény, hozzászólás?