9. Fizetős-e a Waldorf-óvoda vagy a Waldorf-iskola?

A Waldorf-intézmények javarészt egyesületi vagy alapítványi fenntartású, önálló gazdálkodású intézmények. Fenntartásuk három alappillére az állami támogatás, az esetleges pályázati lehetőségek és az iskolába járó családok felajánlása. Ez utóbbi nélkül a Waldorf-intézmények jelenleg működésképtelenek lennének. A családok általi támogatás rendszere intézményenként eltérő jellegzetességeket mutathat, de a testvériség elvén alapulva általában mindenhol van egy olyan szociális elem, hogy a kevésbé tehetős családokra kisebb anyagi teher háruljon.

A Fehérlófia Waldorf Óvodában és Iskolában családi támogatási rendszert működtetünk. Ez azt jelenti, hogy minden család – függetlenül attól, hogy hány gyermek jár az intézménybe – szabadon eldöntheti, hogy az anyagi lehetőségei függvényében havi rendszerességgel mekkora összeggel támogatja a fenntartón keresztül az óvoda és az iskola működését. Itt tehát nem tandíjról, hanem szabad felajánlásról van szó. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy első lépésben a szülők megismerik az iskola aktuális gazdasági helyzetét, tájékoztatást kapnak következő tanév költségvetéséről és az egy családra háruló anyagi szükséglet nagyságáról, majd ezt követően maguk állapítják meg hozzájárulásuk összegét úgy, hogy egyfelől az iskola működésének szükségleteit, másfelől saját anyagi lehetőségeiket is figyelembe veszik. Így formálódóban van egy olyan közösség, amelynek minden tagja a saját tehetősségének függvényében támogatja az intézmény működését, így vállalva felelősséget annak fenntartásáért és egyúttal további fejlődéséért is. Alapelvünk az, hogy anyagi okok miatt egyetlen gyermeket sem utasítunk el!

8. Igaz, hogy a Waldorf iskolákban a gyerekeknek mindent szabad?

Ez a tévhit onnan ered, hogy Waldorf-iskolákat külföldön szabad iskoláknak is szokták nevezni. Ezen kívül az a filozófiai háttér, amely a pedagógia alapja, „A szabadság filozófiájaként” került be a köztudatba. A gondolat lényege, hogy minden szellemi irányzatnak függetlennek kell lennie az adott kor társadalmi, politikai, gazdasági folyamataitól, elvárásaitól. A nevelői szabadságot is hangsúlyozza: nem kívülről megállapított követelményeket, önkényesen meghatározott programokat kell a gyermekekbe táplálni, hanem az élet és az azt tükröző gyermeki természet leírásán alapuló fejlődési törvényszerűségeket kell figyelembe venni. A Waldorf-tanárnak a nevelés művészévé kell válnia. Az alsó tagozaton szeretetteljes, tekintélyen alapuló viszony jellemzi a diák-tanár kapcsolatot. Később a tanulóknak meg kell tapasztalniuk a szigorú határokat, majd a kiemelkedő szaktudás elismerésére alapozva, a felnövekvő gyermekek fejlődésével együtt változtatva a kapcsolatot, tanár és diák eljutnak egymás megismeréséig, tiszteletéig.

7. Hogy képes minden tantárgyat megfelelő színvonalon, szakképzetten tanítani egy tanár?

Tanáraink állami tanító, illetve tanárképző diplomákkal, posztgraduális képzésekkel rendelkeznek, emellett elvégzik a solymári vagy budapesti Waldorf-tanártovábbképző tanfolyamot is. E képzés keretében megtanulják, hogyan kell az epochák tananyagát úgy összeállítani, hogy a Waldorf-pedagógia alapelveinek megfeleljen az oktatás színvonala, és a diákok az életkoruknak megfelelő tudásszint birtokába kerüljenek.

A középtagozaton (5.-8. osztályig) a természettudományos tárgyak legfontosabb része a kísérletezés, valódi tapasztalat szerzése a világról, jelenségekről. Így pl. a fizika, kémia tantárgy anyaga és módszertana jelentősen eltér a hagyományos általános iskolaitól.

6. Hogyhogy 8 évig ugyanaz a tanár a gyerekek osztálytanítója?

Az első nyolc év egységes egészet alkot. A gyermekek szociális fejlődését elősegíti, hogy ez alatt az idő alatt egy ember kíséri végig őket. Az iskolába lépő gyermekek egészséges fejlődéséhez fontos a szeretetteli tekintély, amit követni tudnak, és kellő biztonságot is nyújt nekik. Az osztálytanító alaposan megismeri a gyermekeket, több segítséget tud nyújtani nekik, nemcsak a tanulás folyamatában. A tananyagot is lehet bizonyos fokig az osztály – akár speciális – igényeihez igazítani.

5. A Waldorf-pedagógia nemcsak hitegetés, mely túl szépnek mutatja a világot? Megbirkóznak a diákok a hideg valósággal, amely a nagybetűs életben fogadja őket?

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy igen, megbirkóznak. Angliában és Németországban, ahol 80-100 éve működnek Waldorf-iskolák, a végzett Waldorf-diákok sikeresek a továbbtanulásban, és a legkülönbözőbb szakmákban helyezkednek el. A legátfogóbb ilyen irányú vizsgálat egyébként Németországban készült, ahol 1919 óta működnek Waldorf-iskolák. Itt 2007-ben két társadalomkutató, Dirk Randoll és Heiner Barz vizsgálta meg ebből a szempontból a korábbi ötven évet. A két professzor három korosztály több mint ezer végzős diákját kérdezte meg írásban, két tucat mélyinterjút és hat csoportinterjút készített. Az eredményeket egy csaknem 400 oldalas átfogó tanulmányban tették közzé (Heiner Barz – Dirk Randoll 2007. Absolventen von Waldorfschulen. VS Verlag, Wiesbaden; bővebb tájékoztató német nyelven itt.)

Randoll és Barz megállapították, hogy az egykori Waldorf-tanulók közül átlagon felül sok lett a tanár, de a mérnök, az orvos és a gyógyszerész is. A tévhitekkel vagy elképzelésekkel ellentétben művész a diákoknak „csak” 5%-a lett, ami mindazonáltal még mindig ötszöröse az átlagnak. A Waldorf-diákok 2,4%-a szentelte magát felnőttként is valamiféle Waldorf-pedagógiához köthető foglalkozásnak (pl. euritmista, Waldorf-pedagógus). A nevelés-tanítás minőségének megítélésével kapcsolatban a többség pozitívan értékelte, hogy az iskola kreativitással, öntudatossággal, társadalmi kompetenciákkal és a konfliktusok kezelésének képességével bocsátotta őket útnak. Dicsérték a különböző vallási irányzatokkal és a spiritualitással szemben tanúsított nyitottságot. Másfelől viszont sokan megemlítették, hogy a természettudományokban többet tanultak volna, ha magasabbak lettek volna a követelmények. Összességében az körvonalazódott, hogy a legtöbben nagyon jól eligazodnak és megtalálják a helyüket a világban. Beszédes adat, hogy minden második megkérdezett gyermekeit Waldorf-iskolába járatta. A felmérés szerint a Waldorf-tanulók átlagon felüli műveltségű családokból érkeznek. Az iskolaválasztásnál a szülők többnyire pedagógiai okokat említenek, illetve az állami iskolai oktatással szembeni elégedetlenségüket nevezik meg

Ezeken túl az is elmondható, hogy a felsőoktatási intézmények többsége és egyre több munkáltató is kifejezetten nagyra becsüli a waldorfos diákokat. Ennek oka az, hogy egy olyan intézményben, ahol a kisgyermekkortól kezdve nem csak az intellektuális nevelésen van a hangsúly, kifejlődnek az olyan kulcsfontosságú képességek is, mint pl. a csoportmunkára való készség, a kreativitás, a folyamatokban való gyakorlati gondolkodás képessége, a magas fokú érzelmi intelligencia, a szociális érzékenység és az önálló, objektív ítéletalkotás és döntésképesség. Ezek a képességek egyértelműen pozitívan befolyásolják az életben való helytállás és az életben adódó problémák megoldásának sikerességét.

Magyarországon a rendszerváltással egyidejűleg, 1989-től éledt újjá a Waldorf-mozgalom. A németországihoz hasonló átfogó tanulmány itthon még nem készült, de a nagyobb múltú iskolákból érkező visszajelzések általában azt emelik ki, hogy a végzett diákok nagy általánosságban a képességeiknek és az érdeklődésüknek megfelelően felvételt nyernek azokba az intézményekbe, ahol továbbtanulni szeretnének, és ha ez nem sikerül elsőre, akkor megvan bennük a kitartás az újbóli próbálkozáshoz. A Fehérlófia Waldorf Iskola 2016 óta bocsát ki érettségizett diákokat, akikről ugyanez mondható el.

Figyelmükbe ajánljuk még a Waldorf Sarasota által megosztott angol nyelvű összeállítást is a híres külföldi volt Waldorf-diákokról: Waldorf-alumni.

4. Valóban nincs osztályzás és buktatás? Mi motiválja akkor a gyerekeket?

A Waldorf-pedagógia egyik alapelve, hogy mindenkit egyénileg, a saját képességeihez mérten értékel. Az a fontos, hogy mindenki a saját képességeinek megfelelően, saját magához képest fejlődjön. Ezt egy osztályzatokkal meghatározott és behatárolt, abszolút skálán lehetetlen megtenni. Ezért a Waldorf-iskolákban – általában a 10. osztállyal bezárólag – valóban nincs osztályzás. Helyette valódi szöveges értékelést írunk, amelyben részletesen kitérünk a diákok személyiségének fejlődésére és tanulmányi haladására is. Ebben nem az elért tudás foka, hanem a fejlődés nagysága az elsődleges.

Ha a gyermek érzi az egyéni figyelmet, a tananyagot feléje élményszerűen, a világhoz kapcsoltan közvetítjük, valamint jó értelemben vett tekintélyként tud felnézni a tanítóira, akkor elsősorban belső motiváció által fog tanulni. Egyszerűen azt éli meg, hogy a világ nagyon érdekes és ezért érdemes azt minél jobban megismerni. Megszületik benne az egészséges érdeklődés a világ iránt, és a fejlődés alapja nem a teljesítménykényszer, hanem a világ megismerésére irányuló belső hajtóerő lesz.

Ezzel együtt – elsősorban az 5. osztálytól kezdve – időnként tudáspróbákat és dolgozatokat is íratunk a tanulókkal, amelyeket általában százalékosan értékelünk. Osztályozás – alapvetően a továbbtanulás miatti pontszámítás miatt – a 11. osztálytól van. Az egyéni képességeinek megfelelő minimumot természetesen minden diáknak teljesítenie kell. Akinek adott tantárgyból az éves munkáját a saját hanyagsága miatt nem tudjuk elfogadni, annak a mi iskolánkban is javító vizsgát kell tennie. Amennyiben ez is sikertelen, akkor azt a diákot eltanácsoljuk az iskolából.

3. Hogyan lehet tankönyvek nélkül tanítani, tanulni?

Úgy, hogy a diákok maguk készítik el a tankönyveiket, az úgynevezett epochafüzetet. Nagyon jól tudjuk, hogy minél több érzékszerven keresztül érkezik hozzánk az információ, annál többre emlékezünk. A tanulók meghallgatják az élőszóval átadott új tananyagot, amelyet lejegyzetelnek, művészien ábrázolnak, közösen megfogalmaznak, esetleg eljátszanak. Úgy kell figyelniük és a füzetüket olyan részletességgel elkészíteniük, hogy az alkalmas legyen a tanulásra, mintha tankönyv lenne. Ezt a füzetet saját maga írja és illusztrálja, a saját ízlésére formálja – könnyen belátható, hogy ez sokkal érdekesebb, izgalmasabb folyamat és feladat, mint egy fekete-fehér írott szöveg bemagolása. Ez nem csak a tanulónak, de a tanárnak is kihívás, hiszen napról napra kell összeállítania és átadnia a kívánt ismeretanyagot. Előnye, hogy minden pillanatban rugalmasan változtatható az adott osztályközösség képességeihez, az egyéni érdeklődéshez és igényekhez is.

2. Igaz-e, hogy rengeteg a gyógypedagógiai eset, illetve a nehezen kezelhető gyerek a Waldorf-közösségekben?

Nem. Kerettantervünk javaslata szerint az átlagos “társadalmi szórást” törekszünk reprezentálni.

A Waldorf-pedagógia az elfogadást hirdeti, tudatosan vállalja fel az átlagtól eltérő fejlődésű, hátrányokkal-nehézségekkel élő gyermekek integrálását – hiszen a felnőtt társadalomban is együtt élünk. Azonban fontosnak tartjuk a képességek és temperamentumok szerinti megfelelő arányok kialakítását az osztályközösségekben, és azt, hogy mérlegeljük: valóban kompetensek vagyunk-e a nehézséggel küzdők valódi megsegítésére. Célunk, hogy minden diákunk számára biztosított legyen a sokoldalú fejlődés, és a közösség minden tagja épüljön a nehézségekkel küzdők valódi támogatásával és befogadásával.

1. Milyen gyereket vesznek fel a Waldorf-iskolába? Igaz, hogy csak olyan gyerekek kerülhetnek be az ilyen iskolákba, akik valamilyen művészeti ágban kiemelkedően tehetségesek?

A Waldorf-iskolák alapvetően minden gyermek számára nyitva állnak. Semmilyen válogatást nem tartunk etikusnak, az első osztályba való bekerülés egyetlen feltétele az iskolaérettség. A felvételt nem befolyásolja sem vallási, sem nemzeti, sem társadalmi hovatartozás. Magasabb évfolyamba jelentkezés esetén az osztálytanító vagy osztálykísérő (az „osztályfőnök”) ugyanakkor megvizsgálja azt – kizárólag pedagógiai szempontok alapján –, milyen eséllyel tud majd az új tanuló beilleszkedni a meglévő osztályközösségbe.