Farsang

A szokatlanul tavaszias három királyok időszaka után, hol hóval, hol esővel; tavasz és tél váltakozásával köszöntött be a farsang. Mintha nem tudná eldönteni a természet hogy végérvényesen kitavaszodjon, vagy inkább legyen végre igazán tél.

A természet e tétova játéka adta az idei farsangi mulatság alaphangulatát. Míg a csoportszoba egyik felében a hó és jég birodalma volt, addig – jól elkülönítve, mégis átjárhatóan – a terem másik felében ragyogott a tavaszi napsugár, és virágillatot hozott a lágy szellő. A jég birodalmában Hóember és Hópihe óvó nénik várták a vidám állatsereget, tündéreket és lovagokat. A vállalkozó kedvűek egy teknőnyi jégben érezhették a bőrükön a kemény fagyokat, hatalmas hó-dunyha-kupacokban hempereghettek és ízletes hógolyókat készíthettek tízóraira, és az ebédhez. A terem másik felében a kedves Tavaszanyó óvó nénivel kis cserepekbe különféle virágmagokat és babot lehetett ültetni. Az egyik asztalkánál egy csodálatos Tavasztündér-anyuka papírvirágokat hajtogatott a farsangolókkal, míg egy másik részen egy barátságos Állatorvos-anyuka gyógyítgatta a sérült állatkákat.

A látvány, az illatok, az érzetek a leskelődő szülőket is megbabonázta. Aznap reggel nehéz volt otthagyni a gyerekeket az óvodában, mert mi szülők is maradtunk volna. Később megtudhattuk, hogy ez még koránt sem volt minden! A fentieken túl volt hegedűszó, ének, tánc, majd a benti játék és mulatság után az udvaron folytatódott a télűzés. Itt immár Anita, Vera és Márti óvó nénik a játék mellett a finom ebédet is megfőzték, így ebédre valódi lakoma kerekedett ízletes babgulyással, különféle fánkokkal, lekvárokkal és hógolyókkal. Ebéd után a gyerekek hó(fehér) lufikkal, papírvirágokkal, egy kis cserép babbal és rengeteg élménnyel tértek haza.

Azóta eltelt egy hét, síszünet volt, pihentünk. A természet még mindig nem határozta el magát. A telet elűzni látszólag nem sikerült, most is havazik, fagyokat ígérnek. Viszont a komódon egy „Balerina” feliratú cserépben kihajtott két babocska.

Vári-Temesi Szilvia szülő


Fagykirály erősen tartotta a birodalmát. Sokat korcsolyáztunk a csillogó, szikrázó jégen. Aki tehette, a Balatonra ment, de az óvodában is táncoltunk a „jégen” minden nap az évszakasztal körül. Fagykirály rendületlenül, mosolyogva nézte.

Néha kevesen voltunk, olykor-olykor próbára tették a családokat a téli betegségek. Ám egyszer csak valahonnan az idők mélyéről enyhe fuvallat érkezett, nyomában felragyogott a napsütés, olvadni kezdett a jég, a hó. Az évszakasztalon egy kicsi leányka piciny söprűjével szembeállt Fagykirállyal, s ahol elsöpörte a havat, egy apró virág bújt elő: az első hóvirág jelezte, hogy nemsokára elérkezik hozzánk a tavasz!

Megpezsdült bennünk az örömteli várakozás. Itt a farsang! Táncoljunk, vigadjunk, rendezzünk bált! Seperjük ki féktelen jókedvünkkel a fagyot a világból! Mivé változzunk át? Ez még titok! Izgatott várakozással teltek napjaink. Alig vártuk, hogy eljöjjön a csodás báli nap, és azon a reggelen végre bebújtunk jelmezeinkbe, úgy mentünk az óvodába.

Nini, egy fűszál érkezett! Nini, egy sün lépett be az ajtón! Azután kiscicák meg pillangók jöttek, s délceg léptekkel egy lovag és egy vitéz! Itt egy szép körte, méhecske döngicsél körülötte. Tündérek táncolnak, kismókus ugrabugrál, kisegér surran, kiskutyus játszadozik. Az óvoda és az óvónénik meg nincsenek sehol! Mindenhol színes virágok illatoznak, Tavasz Tünde Néne varázsolja őket, egyiket a másik után. Palántanevelő Pista Bácsival sok-sok magocskát ültetünk, és Cukros Kata cukrászdájában kavarjuk a finom édes krémet és a fehér habot a fánkhoz. Finom illat száll, előkerül Cukros Kata hegedűje, az egérke szájharmonikája, összeverbuválódik a zenekar, és vidám táncot ropunk az évszakasztal körül.

Szaladjunk az udvarra ki! Már ropog is a tűz, a bográcsban finom tavasz-levest főzünk csillagos és virágos karfiolból, apró kelbimbócskákból. Ki a tüzet nézi, ki körötte játszadozik. Hamar telik az idő. Bent az ünnepi asztalon vár már a habos fánk, mellette gőzölög a friss farsangi leves, az otthonról hozott finomságokról már nem is szólva.
Hetedhét határra szóló lakomát csaptunk, annyit ettünk-ittunk, amennyi csak belénk fért.

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál…
…hejehuja, vigalom,
habos fánk a jutalom!

Írta: Márti óvónéni

Vélemény, hozzászólás?