Rólunk

Rólunk

A Fehérlófia Waldorf Iskola 2003-ban nyitotta meg kapuit; létrehozója és fenntartója a Veszprémi Waldorf Egyesület.

Iskolánk alapfokú művészetoktatási intézmény, ahol a művészetek ápolása által a gyermekek személyisége kiteljesedik, kiegyensúlyozott felnőttekké válnak. Pedagógiánk a Waldorf-szemléletre épül, ahol figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat, egymásra figyelő közösségekben alakítjuk ki a pozitív tudatos életszemléletet, a természettel való együtt élést. Tantervük az Oktatási Minisztérium által is elismert és elfogadott Waldorf-kerettantervre épül. A Waldorf-tanterv 12 évre szól, míg a +1 év az állami érettségire történő felkészülést szolgálja. Iskolánkban 2011-ben indult gimnáziumi tagozat, így 2016 nyarán érettségizett sikerrel az első osztályunk. Ugyanezen év őszén óvodával is bővült a közösségünk.

A Waldorf-pedagógia szerint a gyermekkori neveltetésnek az az alapvető és elsődleges célja, hogy hozzásegítse a gyermeket életútjának megtalálásához és életcéljainak sikeres megvalósításához. A Waldorf-pedagógia emberneveléssel foglalkozó szociális művészet.
Emberneveléssel foglalkozik, mivel az ismeretanyag átadásán túlmenően olyan lelki és szellemi erők – pl. pontos megfigyelőképesség, kristálytiszta, logikus, de emellett szabad és önálló, kreatív gondolkodás, tolerancia, morális ítéletalkotó-képesség – kialakításán fáradozik, amelyek segítségével a gyermekből felnövekedett ifjú megtalálja a helyét a világban, s ezáltal harmóniában tud élni saját magával, valamint legszűkebb és legtágabb környezetével is.
Szociális, mivel úgy próbálja nevelni a gyermeket, hogy belőle a világ és a társadalom problémái iránt nyitott és érzékeny, a problémákra megoldást kereső és találó, és azok megoldásában aktív szerepet vállaló felnőtt váljék.
Szociális olyan vonatkozásban is, hogy alapvetően az együttműködésre épít, a versenyszellem csak visszafogottan és a magasabb évfolyamokban jelenik meg. Művészet, mivel a gyermekből minél teljesebb értékű embert kíván formálni.
Célját csak akkor érheti el, ha a gyermek testét, lelkét és szellemét egyaránt és egymással harmóniában fejleszti.
A Waldorf-pedagógia fejlődéspedagógia, mivel a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődésének általános törvényszerűségeiből indul ki. Azt vallja, hogy a gyermek első hét éve során a testi, a második hét éve során a lelki, míg a harmadik hét éve során a szellemi fejlődés dominál. Igyekszik művészetté formálni az oktatást, amely a gyermeket teljességében oktatja – a kezét, szívét, és a fejét.
Ez az iskoláskorra levetítve annyit jelent, hogy a serdülőkorig a gyermeket elsősorban az érzéseken keresztül lehet megközelíteni. Ezért is fektet oly nagy hangsúlyt a pedagógia a művészeti foglalkozásokra, valamint arra is, hogy az ún. intellektuális tárgyak oktatását is állandóan átszője a művészi jelleg.
A serdülőkortól aztán a gyermek már egyre inkább alkalmassá válik az absztrakt gondolkodásra, s ekkor érik meg igazán a szigorúbban vett intellektuális nevelésre. A Waldorf-pedagógia a gyermekben szunnyadó képességek szabadon történő kibontakoztatására törekszik. Ennek érdekében belső vágyat próbál kiépíteni a gyermekben, amely őt végül saját, szabad akaratából sarkallja a világ megismerésére. A külső motivációt lehetőség szerint kerüli, ezért tartózkodik pl. az osztályozástól is.

A Waldorf-pedagógia legfontosabb pedagógiai eszköze a szeretet. A Waldorf-tanítók olyan szellemi partnerként kezelik a gyermekeket, akiktől ők maguk is tanulni szeretnének. Olyan érzülettel közelítenek a gyermek felé, amely mögött a következő gondolat bujkál: Ki vagy Te? Szeretnélek megismerni, és segíteni Téged az utad megtalálásában.
A Waldorf-pedagógia minden eszközét és módszerét szigorúan alárendeli pedagógiai céljainak és a gyermeki fejlődés törvényszerűségeinek.
Mivel a serdülőkorig a gyermeknek követendő emberi tekintélyre van szüksége, ezért kitalálta az osztálytanítóság intézményét.
Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket, és a lehető legtöbb tantárgyat tanítja is nekik. Ezzel az általánosan művelt emberfő példáját is szolgáltatja, hiszen a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egy átlagos szinten mennyiféle tudás belefér egy emberbe.
A felső tagozatban (középiskolai szinten) már a szakmai tekintélyé a főszerep, ekkor minden tárgyat szaktanárok oktatnak.
A tantárgyi struktúra a gyermek akaratát, érzésvilágát és gondolkodását egyaránt fejleszti. Ezért az intellektuális, művészeti és kézimunka-kézműves jellegű foglalkozások arányban állnak egymással. A tananyag teljesen életkorra szabott, ezért az ismeretátadáson túl szervesen szolgálja a gyermek lelki fejlődését. Az ismeretszerzés elsődleges forrása az első osztálytól kezdve a belső átélésen alapuló, valódi tapasztalatszerzés. Az elsajátítandó ismeretanyag mértékletes mennyisége az elmélyült, minőségi oktatás lehetőségét kínálja, valamint megóvja a gyermekeket a túl korai intellektuális túlterheltség veszélyétől.
A főtárgyak oktatása korszakokban (ún. epochákban) történik, ami azt jelenti, hogy a főoktatás keretében néhány héten keresztül minden reggel ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak a gyerekek. Ez szintén az egy-egy adott témakörben történő elmélyült, koncentrált tanulást szolgálja.