Szent Márton időszak

Az őszi szünetről visszaérkezvén csodálkozva vettük észre, hogy az óvodába beköltöztek a manók. Igaz, hogy egyet sem láttunk, ám mindenfelé kicsi odúkat meg barlangokat építettek fagyökerekből, tuskókból színes falevelekkel bélelve. Kicsi tüzek világoltak ezekben a különös kincsekkel teli manó lakokban. Kristályok fénylettek, csodaszép termésekkel teli kincses ládikák, tündöklő kövecskék, és még ki tudja, mi minden volt azokban az odúkban. Ám a manók csak nem jöttek elő.

Énekeltünk hát nekik, és azt játszottuk, hogy mi is manók vagyunk. Szerettünk volna mindig jó csendben lenni, hogy meg ne ijedjenek, s ez többnyire sikerült is. S lám egy szép napon egy-két apró manócska bujkált a fagyökerek között! Másnap még többen lettek, napok múltán már elő is merészkedtek, még a befőttesüvegek mögé is bebújtak a huncutok.

Anita óvónéni egy szép történetet mesélt nekünk egy Márton nevű lovagról, akinek nagyon jó élete volt. Meleg kabátban lovagolt vígan a havas télben, amikor egy szegény rongyos koldussal találkozott. Márton egy percet sem gondolkodott, lovát megállította, kabátját kardjával kettészabta, s egyik felével melegen betakarta a reszkető embert. Álmában egy angyal égi fényt hozott Szent Mártonnak, és megköszönte jóságát.
Szerettünk volna mi is mind olyanok lenni, mint Szent Márton lovag!
Volt lovacskánk, kabátocskánk, s be szépen eljátszottuk minden nap ezt a történtet!

A manók napról-napra többen lettek, még az udvaron is építettünk nekik várat, hogy oda is beköltözhessenek. Egy szép pénteki napon anyukákkal, apukákkal és testvéreinkkel – volt, akivel még a nagymamák is eljöttek – mikor már esteledett újra eljöttünk az óvoda felé. A falu kicsi terén összegyűltünk, Jutka óvónéni lámpásából az apukák lángot vettek, hogy meggyújtsák a gyermekek szép lámpáskáit, melyeket ők maguk festettek és hajtogattak az óvodában. Akkor aztán elindultunk, Jutka néni ment elől, s mi dalolva követtük őt az óvoda felé. Az úton kis lámpások jelölték, merre menjünk a sötétben. Az óvoda udvarára érve lámpásaink fényénél láttuk ám, hogy itt is és amott is manók kukucskálnak, integetnek felénk. A legszebb farönk házikóban pedig annyian voltak, hogy minden gyermek talált magának egy manó barátot!

Akkor egy csodás nagy láng csapott fel millió apró szikrácskával az ég felé! Ó de szép tűz gyulladt az óvoda udvarán! Dalolva köréje sereglettünk, s csak néztük a hatalmas gyönyörű lángokat. Ahogy csitult a tábortűz és a dalocskáink is fogyatkozni kezdtek, Anita és Márti óvónéni jó meleg sült almákat hozott. Ki-ki megosztotta almáját s az otthonról hozott pogácsáját családjával és barátaival.
Még a manóknak is jutott a finom falatokból.

(Írta: Márti óvónéni)

Vélemény, hozzászólás?