Szociális hármas tagozódás

Gyógyír csupán az, ha az egész közösség az egyes ember lelkének tükrében képződik, s az egyes ember lelkének ereje hat a közösségben.

(Rudolf Steiner)

Az antropozófia ideája szerint a Waldorf-iskolák szervezeti felépítésüket és működési rendjüket illetően a szociális hármas tagozódás megvalósítására törekszenek. Össztársadalmi szinten a szociális hármas tagozódás eszméje azt jelenti, hogy a társadalom három fő területe, a szellemi-kulturális szféra, a szociális-jogi szféra és a gazdasági szféra egymással összehangoltan, kölcsönös bizalom alapján, de egymástól függetlenül, egymásnak nem alárendelten működnek. A szellemi-kulturális szféra alapeszméje a szabadság, a szociális-jogi szféra alapeszméje az egyenlőség, míg a gazdasági szféra alapeszméje a testvériség.

Rudolf Steiner – első pillanatra talán meglepő módon – a Waldorf-iskola elsődleges feladatának ezen szociális szerveződés megvalósítását jelölte meg. Véleménye ugyanis az volt, hogy a társadalom egészséges működése csakis a szellemi szféra, és benne az óvodai-iskolai nevelés felszabadításával lesz lehetséges. Egy óvoda vagy iskola esetében a szociális hármas tagozódás eszméje e szerint azt jelenti, hogy az intézmény szabad, szellemi elképzeléseinek megvalósulását a jogi és a gazdasági területek kiszolgálóként segítik.

Közösségi oldalról az óvoda és az iskola működésének kiemelkedően fontos ideája a testvériség, amely az arra való törekvést jelenti, hogy az egyes családok nem azonos, hanem anyagi lehetőségüktől függő mértékben járulnak hozzá az intézmény működtetéséhez. A szülők, valamint jogi személyként a fenntartó viselik a közös felelősségét annak, hogy anyagi okok miatt egy gyermek se maradjon ki az iskolából. Intézményünkben e téren egy eléggé egyedi, családi támogatási rendszert működtetünk. Minden család szabad elhatározásból és az intézménybe járó gyermekeik számától függetlenül tesz havi rendszerességű felajánlást az intézmény támogatására.

A Waldorf-közösségek egy erős, jövőbe mutató szociális impulzust hordoznak. Az általuk alapított intézmény működtetésén túl a közösségépítés, azon belül az önismeretre való törekvés és az önnevelés, és ezáltal az egyéni lelki-szellemi fejlődés lehetőségének is színterei.