Tavasz-várás és húsvét időszak

Mérges, fagyos, havas szél hiába ijesztesz, hogy visszahozod a telet! A virágok, a fák és a zöld füvek erősek mifelénk, mert senki sem várta oly igaz szépen a tavaszt és a Fény feltámadásának ünnepét, mint mi a vörösberényi Waldorf-óvodában.

Már bokrosodik a borsónk a kertben, levelesedik a spenót, nyújtogatják peckesen zöld száracskáikat a hagymák, teregetik csipkés levél-szoknyácskáikat az illatozó orgonabokor alatt az eper-tövek. A paradicsom palánták is nyújtózkodnak az ablak párkányán, ki-ki kukucskálva várják a pillanatot, amikor kikerülhetnek kerti társaik közé.

Oly vidáman farsangoltunk, hogy Jégkirály birodalma, de maga Jégkirály is egy szempillantás alatt elolvadt, és a tájat napról-napra birtokba vette a virág-birodalom. Hívó szavunkra sok anyuka és apuka eljött az óvodába, nagy jókedvvel fényesre takarítottuk az udvart, és teleültettük színpompás virágokkal a kertet. Ágyásokat készítettünk a magocskáknak, és mi magunk is virág-magocskák voltunk, szebbnél-szebben, színesen és illatosan születtünk meg minden nap!

A virágcsalogató fény-fürdőben dalolva indultunk újra első kirándulásainkra a csörgedező patak mentén az erdőbe. Kis csengettyűs, szalagos zöld ágacskával varázsoltunk: „Csingilingi csengetek, kis virágok, keljetek…” Előbb hóvirág-szőnyeg fehérlett a fák tövében, somvirág aranyozta a domboldalt, azután lila ibolyáktól, napsárga gólyahírektől és egyre többféle színű virágoktól pompázott az erdő. Kaptunk egy ici-pici szekeret, abban húzzuk a hátizsákokat, meg egymást is, bizony! Meg-meg állunk néha, hallgatjuk a madarak énekét, és meglessük a játszadozó mókusokat a magas jegenyefákon. Szép sarjú füvet is gyűjtöttünk, fészkeket raktunk belőle az óvoda udvarán.

Kis kosarainkba elvetettük az ősszel csépelt búzát, szép füvecske iperedik belőle húsvét közeledtével. Szaporodnak a színes tojások, és puha gyapjú nyulacskák gömbölyödnek elő kezeink közül. Fény-ünnep közeledik, egyre hosszabbak a nappalok is már. Azon a húsvéti szünet előtti szép napon illatos méh-viaszból gyertyát sodorgattunk, nárcisz-csokrot kötözgettünk, egy hatalmas koszorú kalácsot is fontunk, szép kereszttel a közepén, és ki-ki magának picikét is közben. Átbújtunk a friss zöld ág-kapu alatt, úgy siettünk ki az udvarra, találunk-e valamit a kicsi fészkekben? Mindenhol piros tojás volt! Ahogy beértünk az ünnepi asztalunkhoz, a kalácsunk közepében is volt egy szép piros tojás! Óvónéni feltörte, hát lássatok csudát, benne lakik a nap és a hold! S aki ebből csak egy falatot is eszik, hétszerte erősebb lesz, mint annak előtte volt! Ettünk is belőle, és az omlós kalácsból is törtünk mindenkinek finom falatokat. A többi piros tojásból is jutott minden kosárkába, ahol a nyuszika mellett még kiscsibe is fészkelt a búzafűben. A sok szép ajándékot mind hazavittük, és vártuk, nagyon vártuk az ünnepet.

Az anyukákkal a szünetben hagyományos magyar tojásokat irtunk méhviasszal, hagymalében festettük, mint dédanyáink, és szívhez szóló ősi csángó népénekkel idéztük fel a nagyhét és a Fény-ünnepkör eseményeit.

Vélemény, hozzászólás?